A történet Oberwartban kezdődött,egy ipari vásáron. Illetve sokkal előbb kezdődött. Egy mondat nagyon megragadt a fejemben egy tibeti gyógyászatról szóló könyv olvasásakor: ” tibetben készítenek tálakat, amelyekkel szívproblémákat orvosolnak”. El nem tudtam képzelni, miféle tálak lehetnek ezek. Aztán természetesen találkoztam Velük, Lenner Attila személye által, aki egy orvos-természetgyógyász egyesület velem együtt alapító tagjaként került az ismeretségi körömbe.
Az ipari vásáron a hatalmas stájer sonkák,sajtok és borok hegyvidékei után átértünk a “Gesundheit” részre,ahol egy tüneményes hegedűtanárnő egy nagyon szép, nyugodt kis sarokban üldögélt és mosolygott néhány rézlavór társaságában. Kipróbáltuk-nagyon érdekes érzés volt. Egészen pontosan,mintha vékony,sima selyemszálakat húztak volna a sejtjeimben, de nem egy irányba, hanem egyszerre mindenfelé.Éreztem továbbá egy teret, ami körbevett engem, rendkívül könnyű felhő volt. A pár perces kezelés után felkeltem,és bár előtte meglehetősen fáradtak voltak a lábaim, könnyűek lettek (gondoltam is rögtön, ez lehet a “könnyűléptűség”) ,és én magam is-mintha kicsivel a föld felett járkálnék,minden nehézség nélkül.
Ez az élmény adta a végső elhatározást,hogy ha tehetem, rögtön elmegyek megtanulni ezt a terápiát.Így is lett.
Ilyen érzékeny kezelési módszert csak egészen különleges személyiség tud tanítani. Góra Edina éppen ilyennek bizonyult, én pedig nagyon szerencsésnek éreztem magam,mikor megláttam. Az első benyomás ritkán csal, most sem tette meg. Az Edina által tartott kurzus mind személye,mind a tanult ismeretek,azok rendszerezése szempontjából csak csillagos ötöst érdemel. Edina a profi ismérveit hordozza: visszafogott, annyit és akkor mond, ami éppen a leghatékonyabb, nem menekül a kérdések elől, sőt. Az úgynevezett “hülye kérdésre” is olyan választ ad, hogy a kérdés értelmet nyer… fordított sorrendben.
“Színvonal” alatt egészen pontosan azt értem, hogy egy kurzusról úgy megy haza a tudásra éhes illető,hogy elégedett, emészt,és jó döntésnek tartja, hogy nyitott valami felé, mert javított a vélekedése szerinti életminőségén,értékes,használható tudást kapott. Ez az állapot nálam azóta is tart…Edina nagyon sokat pakolt a mentális bőröndünkbe, néhány mondata,mint egy verbális útjelzőtábla, időről időre eszembe jut. A hangtálakkal való kezelés menetét türelemmel, rutinosan adta elő, jól érezte meg az elméleti-gyakorlati részek ritmusának menetét, nem sietett,mégis mindenre jutott idő, rengeteget tanított,és egy pillantra sem éreztem az “information overload” fenyegetését. A képzés abból a szempontból is profi volt, hogy -bár 8-9 elszigetelt, csendes óra egy zárt, templomcsarnokra emlékeztető helyen erősen kiemel a szokásos Valóságból- kifejezetten hangsúlyozta a tervezést, a kezelőhelyiség berendezését, célok átgondolását, spékelve természetesen a tapasztalat nyújtotta buktatók illetve praktikus, jó ötletek felvázolásával.
Nagy öröm egy elképesztően felkészült, mentálisan friss oktató gördülékeny,kedves stílusában tanulni a hangtálak terápiás használatát-éppen így képzeltem el. Több lettem a két nap alatt, tudásban, erőben, emberi tisztességben,és nyoma sem volt bennem sem bátortalanságnak, sem túlzásoknak, mikor hazaérve az első, családon belüli “főpróbát” megtartottuk.
